Egy rakás hülye

2. rész


Eltelt egy óra Nesta és Montolivo beszélgetése óta. Mindenki pihengélt a tengerparton. Nem sokkal később Matri észreveszi, hogy Antonini lábára római számok vannak tetováltatva. Azt olvasta ki belőle, hogy nyolcvankettő. Nem értette, ezért úgy gondolta meg kell kérdeznie.

-Mik azok a római számok a lábadon? Ha minden igaz, akkor az 82.

-Igen, ez az. 82.

-De ennek mi értelme van?

-Mert akkor születtem. 82-ben.

Matri majdnem elröhögte magát, ez elég viccesen hangzott, de nem szólt semmit. Inkább odébb állt. Ezt mondta Iaquintának.

-Te láttad már Antonini lábát?

-Mi olyan érdekes van benne?

-Menj és nézd meg milyen tetkója van.

-Oké!

Iaquinta közelebb ment hozzá, észrevette ő is a római számokat.

-Római számokat látok. Mi olyan érdekes van benne?

-Olvasd ki.

-Á, most nincs kedvem.

-Nyolcvankettő.

-Mi olyan érdekes van benne? Mondd már el, mert nem értem!

-A születési éve.

-Úristen! Komolyan? Mekkora ego ez már!

-Hát ez az! Még jó, hogy nem a nevét vagy az arcképét.

-Mit foglalkozol ezzel a hülyével? Nem éri meg!

-Igazad van, de ezt muszáj volt megosztanom.

-Egyetértek. Tovább adjuk.

-Úgy is észre fogják venni.

De Matri nem bírt magával, elmondta Nestának is.

-Mit szólsz hozzá?

-És akkor mi van? Szerintem nem gáz.

-Csak ne mondd, hogy te is magadra tetováltattad.

-Nem 82-ben születtem, hanem 76-ban és nem tetováltattam magam és egyelőre nem tervezem.

Este visszamentek a házba, már voltak új tányérok is poharak, így tudtak meleg ételt enni vacsorára. Azonban most is történt egy kis baleset. Antonini kiborította a levesét magára és a mellette ülő is kapott belőle. Montolivo ült mellette.

-Hoppá! Ne haragudj Montolivo! Bocsánat.

Iaquinta már unta, be is szólt neki.

-Vigyázhattál volna jobban!

Montolivo ezt mondta.

-Ne háborodj fel, nem rád ment.

-Ezek után már semmi képp sem fogok mellé ülni.

Antonini ezt mondta.

-Feltakarítom.

Montolivo viszont megakadályozta ebben, hisz tudta, hogy így nagyobb kárt is tehet.

-Hagyjad! Majd én!

Hozta a felmosórongyot és feltakarította, majd folytatta a vacsorát.

Iaquinta súgott valamit Matrinak.

-Figyelj csak! Téged nem idegel fel ez a balfék Antonini?

-Dehogynem, rossz nézni, amit csinál

-Nem akarod elkergetni innen?

-Hogyan akarod?

-Kikészítjük és akkor el fog menni magától is.

-De mit akarsz vele csinálni?

-Pl idegesíteni. Van egy jó ötletem, ma este ne hagyjuk aludni.

-Ez hülyeség, akkor mi sem fogunk aludni.

-Van jobb ötleted?

-Nincs, de miért akarod szekálni?

-Te nem akarod?

-Őszintén szólva nem.

Iaquinta ideges lett.

-Akkor egy idióta vagy, nem vagy te igazi barát!

Már kezdtek hangosan veszekedni

-Ez neked a barátság, hogy valakit együtt szekálunk?

-Csak megkértelek, hogy segíts.

Aquilani ezt kérdezte.

-Kit akartok ti szekálni?

Iaquinta ideges lett, hogy meghallotta.

-Majd megtudod, te bandzsa!

Végül csendben maradtak. Iaquinta félrehívta Aquilanit és Matrit.

-Na figyeljetek jól rám! Éjjel felkelünk, itt találkozunk egy órakor. Oké?

Matri ezt mondta.

-Csak mert nem akarod, hogy Antonini aludjon. De akkor mi se alszunk.

-Az nem baj, őt fel kell idegesítenünk.

Aquilani nem értette, hogy ez mire jó.

-Megtudhatnám, hogy ez mire jó?

-Arra, hogy felmérgeljük a kis nyavajást.

-Bocs, de én ebben nem vagyok benne!

-Matri, rád ugye számíthatok?

-Rendben van, zavarom veled éjjel, de akkor mi is nagyon fáradtak leszünk.

Lefeküdtek aludni, Iaquinta felhúzta az órát hajnali egyre, ami akkor csörgött is.

-Ébresztő! Menjünk zavarni.

-Tudod milyen szar ilyenkor felkelni?

-Kiverlek az ágyból, ha nem jösz! Megígérted!

-Jólvan, várj egy kicsit! Hagy térjek magamhoz.

-Kapsz öt percet. Addig én összeszedem magam.

Le is telt az öt perc.

-Keljél fel!

-Oké, kelek!

Fel kelt ő is, és mentek Antonini szobája felé. Matri ezt mondta.

-Montolivo is fel fog ébredni.

-Nem baj! Gyere!

Belópoztak a szobába csendben, oda álltak Antonini felé és lehúzták róla a takarót, ezért ő felébredt. Azt hitte, hogy Montolivo csinálja.

-Na, mit csinálsz már?

Iaquinta ezt mondta.

-Én vagyok az és most megbánod, amiért annyiszor tönkretetted a kajálásunkat, te átkozott!

-Húzzál már el innen! Ki kíváncsi erre?

Ezért Montolivo is felébredt.

-Mi folyik itt?

-Ezek nem hagynak békén! Képesek voltak felébreszteni.

Fel kapcsolták a villanyt.

-Most landalírozni fogunk!

-Húzzatok ki mindketten!

Végül kimentek. Matri ezt mondta.

-Mondtam, hogy ez nem lesz jó, találj ki valami mást, ha ártani akarsz neki. Például megvádolhatnád lopással.

-Hát te nem is vagy olyan hülye, amilyennek gondoltalak, kösz az ötletet.

Matri megbánta, hogy ezt mondta, ő nem akart ártani Antonininek, de most már mindegy volt.

-Játszuk el, hogy valamink eltűnt, vagy pedig lopjunk el valakitől valamit és csempésszük át hozzá. Na mit szólsz?

-Oké, de kitől akarsz lopni?

-Mondjuk Nestától valamit, majd holnap körül nézünk a cuccai között. Oké?

-Ahogy akarod, én nem bánom, csak nehogy lebukjunk és akkor mi szívjuk meg.

-Nem fogjuk, e felől ne aggódj. Neked csak annyi lesz a dolgod, hogy feltartod Nestát, hülyeségeket kérdezel tőle, én addig ellopok valamit, ha ez meg volt, akkor utána Antoninit tartod fel és közben én becsempészem Nesta holmiját hozzá. Még nem tudom mit lopjak el, majd körül nézek.

-Oké, de a szobatársak észrevehetnek.

-Nesta szobatársa Aquilani, őt jól ismerem, őt meg tudom győzni. Montolivot meg nem ismerem, de remélem ő nem lesz ott.

-Én is remélem, hogy sikerülni fog, de akkor most menjünk vissza aludni.

Visszamentek aludni, reggel mindenki felkelt, reggelizni mentek. Iaquinta kihívta Matrit.

-Most itt az alkalom, mindenki kajál.

-Ez hülyeség, észre fogják venni, mert nem vagyunk ott.

-Igazad van! Menjünk vissza.

Visszamentek, folytatták az evést, majd utána megbeszélték a dolgokat.

-Akkor most Nestát keresd meg és tartsd fel!

-Rendben van! Oda is megyek hozzá beszélgetni és elterelem a figyelmét.

Odament hozzá, addig Iaquinta körül nézett a szobájában. Matri ezt mondta Nestának, aki épp olvasta a halas könyvét az egyik kis eldugott sarokban.

-Szia! Mit olvasol? Ugye nem zavarok?

-Szia! Nem zavarsz. Halas könyvet olvasok, sok érdekeset megtudhatsz a halakról. Érdekel?

-Hát persze, érdekes dolgok lehetnek benne. Mesélsz róla egy kicsit?

-Nem akarod, hogy bemutassam a halgyűjteményemet?

-Itt van most?

-A szobámban, kihozom akkor gyorsan.

Matri ezt nem hagyhatta hiszen Iaquinta ott kutatott.

-Nem, inkább nem! Majd máskor. Oké. Beszélj magadról inkább, mert még nem ismerjük egymást.

-Ahogy akarod. Én Alessandro Nesta vagyok.

-A nevedet tudom. Tök jó, mert én is Alessandro vagyok, ennek kifejezetten örülök.

-Ennek én is. Te is Rómában születtél? Mert nekem Róma az otthonom, de Milánó.

-Én nem. Mi az, hogy Róma az otthonom, de Milánó?

-Rómában születtem és Milánóban lakom.

-Értem, az jó.

Közben Iaquinta készen lett, intett Matrinak, hogy jöjjön.

-Na most megyek, majd máskor bemutatod a halaidat.

-Oké.

Odament Iaquintához.

-Mit hoztál el?

-Valami füzetet, lapított halak vannak benne, egy könyvet és egy pólót.

-Oké, akkor most Antoninit megkeresem és addig csempészd be ezeket hozzá.

Odament hozzá, ekkor Iaquinta tette a dolgát. Matri ezt kérdezte Antoninitől.

-Hello! Neked is Róma az otthonod, de Milánó?

Nestától vette és nem tudott jobbat kérdezni.

-Csak Milánó.

-Ezt hogy érted?

-Mit nem értesz ezen? Micsoda baromságot kérdezel már! Mi az, hogy Róma az otthonom, de Milánó? Nem Róma az otthonom.

-Rómában laksz és Milánóban születtél.

Igazából Nesta fordítva gondolta, de Matri összekeverte.

-Milánóban születtem és ott is lakom. Rómához nem sok közöm van. Minek kérdezel ilyeneket?

-Csak kíváncsi voltam. Baj?

-Nem. Csak furcsa, hogy megkérdezted.

-Tőled nem szokták megkérdezni?

-Csak úgy nem.

-Hány éves vagy?

-Nem mindegy?

-Miért vagy ilyen. Utána én is elmondom.

-Huszonkilenc.

-Én meg huszonhét.

Iaquinta ismét oda intett Matrinak, hogy már meg van.

-Na most más dolgom van, jó volt beszélgetni.

Odébb állt.

-Sikerült, már csak várnunk kell az eredményre. Nagy móka lesz, hidd el!

-Látod? Ilyeneket kell kitalálni és nem éjjel zavarni, ami a mi kárunk is.

-Igazad van, az tényleg baromság volt.

Egyszer csak egy nagy zajra lettek figyelmesek, pontosabban egy ordibálásra, hogy két ember veszekedik.

-Ez mi?

-Valami veszekedés.

A konyhából jött, ezért benéztek oda. Gólszagos veszekedett a Hamissal.

-Mit csináltok ti itt? Tőletek zeng az egész ház!

Gólszagos ezt mondta.

-Folyton elveszi a piskótámat és utánoz is!

-Tiszta irigy vagy! Nekem is ugyanúgy jár, mint neked!

-Te csak egy hamis gyerek vagy, egy másolat.

Crotone és Matri elnevették magukat.

-Mint két bohóc!

-Tényleg olyanok. Hagyjuk itt őket.

Odébb mentek, ők ketten meg mindig ott veszekedtek. Nem sokkal később Montolivo ment a konyhába, mert inni szeretett volna. Az Inzaghi fivérek még mindig veszekedtek.

-Min veszekedtek?

-Folyton elveszi a piskótáimat! Idegesít már!

-Kisajátítod, azt hiszed, hogy csak a tied.

-Ti képesek vagytok ilyen hülyeségen összeveszni? Ilyenen csak az ovisok veszekednek. Fejezzétek be, mert csak nevetségessé váltok.

Hamis ezt mondta.

-Igaza van, tartsd csak meg a hülye piskótáidat!

Odébb állt. Gólszagos meg örült, hogy Hamis lekopott. Montolivo ivott egy limonádét. Aztán Nesta jött oda kétségbeesetten.

-Nagy baj van! Segítsetek kérlek!

-Mi van? Mi olyan nagy baj?

-Nem találom a halas füzetemet! Pedig bent hagytam a szobában, most meg nincs ott.

A pólót még nem vette észre.

-Akkor biztos ott van csak nem vetted észre.

-Esküszöm nincs ott! Átnéztem mindent.

-Akkor nem ott hagytad.

-Nem tudom, már nem emlékszem. Segítsetek megkeresni. Nem hiszem, hogy bárki ellopta volna, senkinek nem kell.

-Ebben nem is kételkedem, akkor csak te tehetted el olyan helyre.

-Na jól van, megkeresem!

Gólszagos ezt mondta.

-Segítek én is.

Montolivo is jött segíteni. Azonban egyikőjüknek sem jutott eszébe, hogy Antonininél keressék. Ezért sehol sem találták.

Másnap reggel Nesta azt a pólót akarta felvenni, amit Crotone ellopott onnan.

-Hol a halas pólóm? Nem láttad?

Aquilani ezt mondta.

-Nem, de érdekes, neked mindened eltűnik.

-Nem tudom, pedig biztos, hogy elhoztam, mert volt már rajtam.

-Akkor nem tudom.

-Hihetetlen! Már kezd idegesíteni!

Antonini meg észrevette a halas füzetet és a pólót.

-Ezek mik?

-Ezt kereste tegnap Nesta. Hogy került hozzád?

-Nem tudom, de ez a póló sem az enyém. A tied?

-Nem. Szerintem ez is Nestáé. Vidd vissza neki.

-Azt fogja hinni, hogy elloptam. Inkább majd vissza csempészem.

-Mondd neki, hogy nem tudod hogyan került hozzád.

-Úgysem hiszi el, inkább visszacsempészem. Előbb megnézem hol van.

Megnézte, a konyhában volt. Antonini a nadrágjába tűrte a füzetet és a pólójával takarta le, Nesta pólóját meg betette hátra. Át kellett mennie a konyhán, hogy odajusson Nestáék szobájához, ezért köszönt neki.

-Szia!

-Szia!

Észrevette, hogy a hasánál van valami.

-Mi van a hasadnál?

-Semmi. Miért?

Nesta odanyúlt, hogy megnézze, de Antonini nem nagyon engedte.